Az alábbiakban Istennek Tóta W. Árpádhoz írott levelét közöljük. Előzmény itt.

Kedves Árpád!

Először is szeretnélek figyelmeztetni, hogy ha így folytatod, akkor a Pokolban fogod végezni. Ne érts félre, ez nem fenyegetés, hanem figyelmeztetés; ugyan te nem hiszed, de én valóban jóságos vagyok. Ráadásul nem akarom majd az ítéletnapon azt hallgatni, hogy nem szóltam előre, meg te nem tudtad, nem úgy gondoltad, és mi lenne, ha adnék még egy esélyt. Egyébként pontosan ez fog történni, de ne aggódj, nem te leszel az egyetlen, aki ilyen kifogásokkal fog elém állni. Csak mellékesen jegyzem meg, nem sajnáltatni akarom magam, de ez a legrosszabb az egész Isten-létben: az időn kívüliség. Én örökkévaló vagyok, és számomra minden pillanat jelen. Vagyis az örökkévalóság minden pillanatában el kell viselnem azt a sok nyivákolást, amit az ítéletnapon kell végighallgatnom; azt hiszem, már pusztán ezért megérdemelnék némi tiszteletet.

Némi tiszteletet, amit tőled egyáltalán nem kapok meg. Legutóbbi blogbejegyzésedben így fogalmazol: „Isten egy orbitális szemétláda, ha ő a felelős azért a temérdek szenvedésért, amit történelemnek neveznek.” Ugyan te nem hiszed, de valóban én vagyok a történelem ura, mégsem vagyok egy „orbitális szemétláda”. Arról már ne is beszéljünk, hogy nem tudom, honnan veszed magadnak pont te a bátorságot, hogy ilyeneket irkálj rólam. Egész véletlenül (najó nem véletlenül, hanem mert mindentudó vagyok) pontosan tudom, hogy mit csináltál nagycsoportban a Sárikával; na az volt az orbitális szemétség. Maradjunk is ennyiben, nem akarok árulkodni, ítéletnapon majd megbeszélünk mindent négyszemközt, várlak szeretettel.

És ha már a történelemnél tartunk, hócipőm televan az állandó vádaskodással, amit sokadmagaddal előadtok. Igen, a történelmet én terveztem, és nem tökéletes. Nem hiszem, hogy pont ti, emberek vethetnétek ezt a szememre. Lássuk be, fajotoknak több százezer évnyi fejlődésébe került, hogy írjon egy olyan operációs rendszert, ami kétnaponta lefagy, és amikor nem fagy le, akkor sem hajlandó úgy működni, ahogy a használója elvárná tőle. Van róla bármi fogalmatok, hogy milyen bonyolult szerkezet egy ilyen történelem? Hát majd én válaszolok: lila gőzötök sincsen.

Igen, én vagyok a történelem ura, és én vagyok a felelős trianonért. Nem mondom, hogy a legkellemesebbre sikerült történelmi esemény, amit valaha kitaláltam, de hidd el, kedves Árpád, ezt a trianon dolgot nem lehetett jobban megcsinálni. Ha azt hiszed, hogy igen, akkor próbálkozz nyugodtan. A lehetséges világok legjobbikában éltek, és néha annyira kiábrándító, hogy egy csöppet sem vagytok képesek értékelni. Szóval trianon nekem se tetszik, én is sajnálom, hogy meg kellett lennie, de ami a nagy képet illeti hosszú távon, így volt a legjobb. Úgyhogy csak ne maceráld a Parlamentet, amiért bevették a trianon-törvény preambulumába, hogy én vagyok a történelem ura; és ne maceráld az embereket, hogy trianon miatt nyüszögnek egyfolytában, meg hogy ez mennyire összeegyeztethetetlen azzal, hogy én vagyok a történelem ura. Hidd el, ha lenne kinek nyüszögnöm trianon miatt, akkor nyüszögnék én is (Lucifer egy ideje már nem áll velem szóba, legutoljára annyit mondott, hogy én őt csak lelki szemetesládának használom, és inkább a Pokol; hát megkapta).

Nagyjából ennyit szerettem volna mondani. Szóval ne piszkáld a keresztényeket, vigyázz a szádra, ha már a nevemet ráveszed, gyakorold néha a szerénység erényét, és kezdj el aggódni a lelked üdvösségéért (nem viccelek). Az írásaidat egyébként szívesen olvasom, csak így tovább; a tanácsaimat viszont jó lenne, ha megfogadnád.

A mihamarabbi találkozás reményében maradok őszinte híved,

Isten