Vendégünk egy neve elhallgatását kérő római szenátor, akivel a kormány politikájáról fogunk beszélgetni.
KR: Tisztelt Szenátor Úr, mi a véleménye az új magyar kormány eddigi politikájáról?
Római: Abszolút elégedett vagyok vele, legalábbis hatalomtechnikai szempontból. Orbán Viktor és kormánya tökéletesen ismerték fel a nép igényeit, és ezeket igyekeznek is kielégíteni. Ezzel jó esélyük van rá, hogy képesek legyenek megtartani a hatalmat, feltételezve, hogy fenntartják ezt a politikát.
KR: Miféle igényekre gondol?
Római: Sorrendben? Cirkusz. Kenyér. Minden más.
KR: Kifejtené egy kicsit bővebben?
Római: Persze. Például most olvasom, hogy a kormány több, mint 5 milliárdot ad az élsportra, a MOB főtitkára pedig olyasmit nyilatkozott, hogy az előző adminisztráció elvette az emberektől a londoni érmeket. Ebből jól látszik, hogy a maguk jelenlegi kormánya szerint a cirkusz a népé, és a népért van. Figyeljenek csak oda: nem a sportolóktól vették el az érmeket, hanem az emberektől. A cirkusz jár a népnek, mindenek előtt, akár a kenyér előtt. Hiszen miközben sportot, érmeket, cirkuszt adnak a népnek, elveszik tőlük 14 havi magánnyugdíj-megtakarításukat. És jól teszik, egyébként. A népnek, ahogy azt mi rómaiak pontosan tudjuk, fontosabbak azok az érmek, amik a sportolóik nyakában lógnak, mint azok az érmék, amik a pénztárcájukban vannak. Amíg a gladiátor izzad és vérzik az arénában, addig a nép akár éhezni is hajlandó.
KR: Mit gondol a magyar Alkotmánybíróság jogkörének korlátozását célzó javaslatról?
Római: Na látja, az újabb szép példája a „cirkusz, kenyér, minden más” rangsor igazságának. Ebben a történetben is a legfontosabb a cirkusz, hiszen arra hivatkozva akarják korlátozni az Alkotmánybíróság jogkörét, hogy csak így tudják visszavenni a nagyösszegű, meg nem érdemelt végkielégítéseket. Holott ez nincsen így: azt a törvényt meg lehetne fogalmazni úgy, hogy összhangban legyen az alkotmánnyal, sőt, azokat a pénzeket simán vissza lehetne perelni. Viszont a nép megkapja a cirkuszt, és már az sem érdekli, hogy alapvető szabadságjogai sérülnek, ha a kormány az Alkotmánybíróság ellenőrzését lerázva visszamenő hatállyal hozhat törvényeket és vethet ki adókat (ami egyébként nonszensz, rómaiként van némi közöm a törvényességhez).
KR: Úgy gondolja, hogy a kormány a cirkusz mellett kenyeret is ad a népnek?
Római: Na ez a legügyesebb húzásuk, szerintem. Úgy adnak, hogy nem adnak. Csökkentik a személyi jövedelemadót, de emelik a nyugdíjjárulékot, és válságadókat vetnek ki különféle ágazatokra, melyeket ezek az ágazatok nyilván a vásárlóikkal fognak megfizettetni. Vagyis összességében jövőre Magyarországon a legtöbb ember rosszabbul fog élni, mint idén, de ezért a nép nem a kormányt fogja hibáztatni, hiszen számukra úgy fog tűnni, hogy a kormány ad. Pedig valójában elvesz.
KR: Maga szerint ez a politika fenntartható hosszú távon?
Római: Hogyne. Csak nagyon nehéz, és sok külső körülménytől függ. Meg persze nem a végtelenségig. De amúgy minden további nélkül. Csak a rangsort kell szem előtt tartani. Legfontosabb, hogy mindig legyen cirkusz, ami leköti a nép figyelmét, és szórakoztatja. Az is fontos, hogy legyen kenyér, mert bizony ha már túl hangosan korog az ember gyomra, akkor már a cirkusz sem érdekli. És azért a „minden más”-sal sem árt óvatosan bánni, mert mindig vannak a népben olyanok, akik különösen érzékenyek mondjuk a jogbiztonságra vagy a sajtószabadságra, esetleg a szabad választásokra. De ha ügyesen csinálják, akkor sokáig képesek lehetnek megtartani a hatalmat.
KR: Köszönöm, hogy eljött stúdiónkba.
Római: Nagyon szívesen. Egyébként ha látja Orbán Viktort, akkor mondja meg neki, hogy üdvözlöm, és egyszer igazán meglátogathatna, szívesen cserélnék vele eszmét a sikeres kormányzás elveiről.
Utolsó kommentek