2050-ben járunk. Vendégünk egy Nyugdíjas.

KR: Üdvözlöm stúdiónkban. Kissé zaklatottnak tűnik. És izzad is. Minden rendben?

Nyugdíjas: Igen, köszönöm, minden oké. Csak futottam, azért melegedtem ki.

KR: Igazán nem kellett volna rohannia. A tavaly átadott 4-es metróval kényelmesen el lehet jutni az épülethez...

Nyugdíjas: Persze, tudom, nem voltam késésben. Kicsit megkergettek, de már megszoktam, tényleg semmiség az egész.

KR: Kik kergették meg?

Nyugdíjas: A fiatalok.

KR: A fiatalok ennyire utálják az öregeket?

Nyugdíjas: Nem, az öregekkel általában semmi bajuk. Legalábbis nem több, mint régen. Emlékszem, a mi időnkben mi sem nagyon kedveltük az öregeket, mert begyöpösödött trotliknak tartottuk őket. A mai fiataloknak a nyugdíjasokkal van igazán bajuk.

KR: Már elnézést, de az öregek általában nyugdíjasok is, és megfordítva. Honnan tudja, hogy a fiataloknak a nyugdíjasokkal van bajuk, nem pedig az öregekkel?

Nyugdíjas: Ó, ne vicceljen, hol él maga? A nyugdíjasok valóban mind öregek, de az öregek egyáltalán nem mind nyugdíjasok. Én például 82 éves vagyok, szóval már elég régen öreg, de csak két éve mentem nyugdíjba.

KR: Hogy hogy ilyen sokáig dolgozott?

Nyugdíjas: Maga komolyan átaludta az elmúlt 40 évet? 80 a rendes nyugdíjkorhatár, már mióta. Higgye el, nem jókedvemből dolgoztam 80 éves koromig.

KR: És miért utálják a fiatalok a nyugdíjasokat?

Nyugdíjas: Hát a nyugdíj miatt. Igazából nem is a fiatalokkal van a gond, hanem a dolgozókkal. Elég kevesen vannak sajnos, mivel már évtizedek óta fogy az ország népessége, öregszik a társadalom, úgyhogy kevés a dolgozó, és sok a nyugdíjas. És hát a nyugdíjakat a dolgozók adóiból kell kifizetni. Aztán a dolgozók panaszkodnak, hogy azért van ekkora bajban a gazdaság, azért élünk ilyen rosszul, mert az összes adó a nyugdíjakra megy el. Az már nem is érdekli őket, hogy nekünk is rossz, mert egyre följebb kell emelni a nyugdíjkorhatárt, hogy annyival is kevesebb legyen a nyugdíjas.

KR: De ha jól számolom, maga például már magánnyugdíj-pénztárba is fizetett járulékot. Abból a nyugdíjak legalább egy részét lehetne fedezni, nem?

Nyugdíjas: Lehetne. De úgy látszik, maga azt is elfelejtette, hogy Orbán ’11-ben szétverte a magánnyugdíj-rendszert. Úgyhogy most csak az állami van.

KR: És az állami rendszer annyira rossz?

Nyugdíjas: Nem rossz az, csak már régen nem olyanok a körülmények, hogy működhetne. Az állami nyugdíjnak az a lényege, hogy mindig a dolgozók fizetik a nyugdíjasok nyugdíját. Mikor én dolgoztam, akkor az én pénzemből fizették a nyugdíjakat. Most én vagyok nyugdíjas, most a most dolgozók pénzéből fizetik az én nyugdíjamat. Csak hát ugye fogy a magyar, egyre kevesebb a dolgozó, ezért egyre nagyobb teher jut rájuk.

KR: Most hogy mondja, ha jól emlékszem, pont Orbán volt az, aki meg akarta állítani a népesség csökkenését. Családi adózással, meg különféle kedvezményekkel. Ezek szerint nem járt sikerrel?

Nyugdíjas: Járt egy nagy francot. Amit csinált, már akkor is baromság volt. Nem csak Magyarországon fogy a lakosság, hanem minden jóléti államban. Vacak kedvezményekkel nem lehet rávenni az embereket, hogy gyereket vállaljanak. Igazából mind a mai napig a legszegényebbeknek van a legtöbb gyerekük. Minél jobban megy valakinek, annál kevésbé akar gyereket vállalni, mert annál több mindenről kell lemondania a gyerek miatt. Erre persze egy idő után Orbán is rájött. Úgyhogy megtiltotta a külföldre való utazást, a nőknek a munkavállalást, és maximálta, hogy egy ember adott évben a jövedelme mekkora százalékát fordíthatja luxuscikkekre. Na, ebbe aztán bele is bukott. Nem mintha sajnáltam volna, mert a külföldi nyaralások nekem is hiányoztak, meg a plazmatévé is, meg az asszony is idegesített, hogy folyton otthon van. A Parlamentért azért kár, hogy azt is felgyújtották a forradalmárok, igazán szép épület volt.

KR: A lakosság pedig mind a mai napig fogy?

Nyugdíjas: Hát, mostanában szerencsére már nem. Mióta az állam támogatja a bevándorlást, azóta jobb a helyzet. Meg vidámabbak is az emberek. A bevándorlók jól érzik itt magukat, a dolgozók örülnek, mert minél több a bevándorló, annál több a dolgozó, és mi, nyugdíjasok is örülünk, mert legalább kapunk nyugdíjat.

KR: A magánnyugdíj-rendszerrel elkerülhető lett volna ez az egész herce-hurca?

Nyugdíjas: Valószínűleg. Annak ugye az a lényege, hogy a dolgozó nem az éppen nyugdíjasok nyugdíját fizeti, hanem a saját nyugdíjára spórol előre. Minél több az olyan nyugdíjas, akinek sok a megtakarítása, annál kevesebb nyugdíjat kell az államnak kifizetnie, annál kevesebbet kell elvenni a dolgozóktól.

KR: Köszönöm, most már sokkal jobban értem. És köszönöm az interjút is, a viszontlátásra!

Nyugdíjas: Á, egy pillanat.

KR: Igen?

Nyugdíjas: Ha már annyira hálás, igazán hívhatna egy taxit. Nem szívesen mászkálok gyalog, tudja, a fiatalok...