KR: Kedves Sültgalamb, üdvözlöm stúdiónkban. Hogy érzi magát?

Sültgalamb: Pocsékul, köszönöm kérdését.

KR: Megkérdezhetem, hogy miért érzi magát pocsékul?

Sültgalamb: A pszichiáterem szerint üldözési mániám van. Szerintem is üldözési mániám van.

KR: De ha ön ezzel tisztában van, akkor nem is olyan nagy a baj, igazam van?

Sültgalamb: Viccel? Nyilván maga is hallott már róla, hogy az, hogy az embernek üldözési mániája van, még nem jelenti azt, hogy nem üldözik.

KR: Mégis, ki üldözi magát?

Sültgalamb: Hogy ki? Hát mindenki! Kivétel nélkül! Min-den-ki.

KR: Ezt miből gondolja? Érték már atrocitások? Megtámadták?

Sültgalamb: Ó, jaj dehogy. Bár úgy lenne! Ez a legborzasztóbb az egészben. Senki sem zaklat. Senki sem támad meg. Nem próbálnak elkapni. Csak állnak. Csak állnak és néznek. Állnak, néznek, várják, hogy a szájukba repüljek. Hát nem! Nem fogok! Soha!

KR: Kérem, nyugodjon meg. Biztos csak képzelődik…

Sültgalamb: Nem! Nem képzelődök! Néznek, és várják, hogy a szájukba repüljek. Mindannyian! Maga is! Ne higgye, hogy nem veszem észre. Ül ott nyugalmat tettetve, de látom ám azt a csillogást a szemében, ahogy néz rám!

KR: De kérem, én nem is…

Sültgalamb: Ne is tagadja! Maga is olyan, mint a többi! Várja, hogy a szájába repüljek. De én nem fogok. Nem, nem és nem!

KR: Esküszöm, én nem akarom, hogy maga a számba repüljön.

Sültgalamb: Persze. Mind ezt mondják.

KR: Nem, komolyan. Becsületszavamra mondom, egyáltalán nem akarom, hogy a számba repüljön.

Sültgalamb: Biztos? Komolyan mondja?

KR: A legkomolyabban.

Sültgalamb: Najó. Elhiszem. És elnézést kérek. Kicsit megviselték az idegeimet az elmúlt időszak eseményei.

KR: Mire gondol?

Sültgalamb: Hát tudja, választási kampány, választások, új parlament, új kormány, új kormányprogram, mégújabb kormányprogram, a ciklus eleji bizonytalanság… Nekünk sültgalamboknak ilyenkor a választások környékén van a legnehezebb dolgunk.

KR: Ez a választás rosszabb volt, mint a többi?

Sültgalamb: Nem igazán. Sőt, bizonyos szempontból jobb is. A hazugságok (óppardon, ígéretek) a Fidesz részéről a szokásosak voltak: adócsökkentés, jobb egészségügy, jobb oktatás, jobb nyugdíj, több munkahely, könnyebb vállalkozás, pörgő gazdaság, kettős állampolgárság, elszámoltatás, kolbászkerítés, sültgalamb, szóval semmi extra. Szerencsére relatíve kevesen hittek nekik. Szoktam érezni az ilyesmit, és a korábbi választásokhoz képest a szavazóik közül mintha kevesebben lettek volna, akik tényleg elhitték, hogy én majd a szájukba repülök. Az MSZP hazugságait (akarom mondani ígéreteit) pedig aztán már végképp nem hitte el senki. Az LMP-től csak a bejutást várták, amúgy nagy csodát nem, szóval az LMP-s szavazók alig zaklattak. Na, viszont a Jobbikosok, azok fura népség, egy egész nagy részük egész nagy csomó badarságot elhitt, sokan közülük néztek is rám a választások előtt erősen, de szerencsére volt nálam egy árpádsáv, azt meglobogtattam, gondoltam egy igazi Magyar Sültgalambtól csak nem várják el, hogy a szájukba repüljön, ez be is jött. Azért majd még ki kell találnom ellenük valami B-tervet, 2014-ben lehet, hogy beöltözök turulnak, hátha nem ismernek fel.

KR: Szóval ön szerint az idei választásokon kevesen hittek a pártok ígéreteiben?

Sültgalamb: Azt én nem mondtam. Relatíve kevesen esetleg, a korábbi választásokhoz képest. Így is alig volt egy nyugodt percem, volt, hogy napokig nem aludtam.

KR: De mégis, ha az előző választásokhoz képest a szavazók szkeptikusabbak voltak, akkor mivel magyarázza az eredményt?

Sültgalamb: Nos, én nem vagyok politológus, de ahogy elnéztem, ezen a választáson sokan nem valakire, hanem valaki ellen szavaztak. A Fidesz, az LMP és a Jobbik sok szavazója arra szavazott, hogy ne az MSZP. Az MSZP sok szavazója arra szavazott, hogy ne az Orbán. Az LMP sok szavazója arra szavazott, hogy ne egyik se. A Jobbikosok közt is volt sok ilyen, de mondom, ott sok olyan is volt, aki tényleg elhitte, amit el kellett hinnie. Igaz, a Fidesz szavazói között is, az elmúlt heteket azért is viseltem olyan nehezen.

KR: Ezt hogy érti?

Sültgalamb: Hát a Fidesznek már a választási programja is olyan volt, hogy direkt mintha azért írták volna, hogy a sültgalambokkal kiszúrjanak: nem igazán volt benne semmi konkrét, szóval aki akart, az beleláthatott bármit, és aztán hihetett benne. Egyébként maguk emberek nagyon szeretnek mindenféle ostobaságokban hinni, különösen olyanokban, amik köszönőviszonyban sincsenek a valósággal; jó lenne, ha erről leszoknának. Maguknak is jobb lenne azt hiszem, meg akkor talán engem se molesztálnának többet.

KR: A Fidesz programjáról beszélt…

Sültgalamb: Á, igen. Szóval már a választási program úgy nézett ki, mintha rá lett volna írva, hogy „Vadászidény Sültgalambra”, gondolhatja, egyáltalán nem örültem neki, az állandó menekülés már a kampány alatt kezdett kikészíteni. Aztán nyert a Fidesz, lett új parlament meg új kormány és új kormányprogram, de az is csak olyan volt, hogy nem igazán volt benne semmi, szóval a kormányprogramtól lehetett hinni bármiben, egészen addig, amíg megvan a Nemzeti Egyetértés (vagy Együttműködés, sose tudom), az egyetértés meg mintha az lett volna, hogy „Na, jöjjön a Sültgalamb”, én pedig már kezdtem ott tartani, hogy tényleg belerepülök valakinek a szájába, csak legyen már vége ennek a rémálomnak. Akkor mentem el pszichiáterhez. A pszichiáterem kitalálta, hogy üldözési mániám van, és egy cseppet sem érdekelte, hogy engem tényleg üldöznek. Ezen egyébként nem lepődtem meg, mindig is sejtettem, hogy a pszichiáterek tök dilisek. Végül azért sikerült rávennem, hogy írjon fel nekem nyugtatót, most azt szedem, és néha segít.

KR: Az elmúlt hét eseményei hogyan érintették önt?

Sültgalamb: A Kósa meg a Szijjártó államcsődös nyilatkozataira gondol? Hát, életem egyik legnyugodtabb időszaka volt. Komolyan, maga volt a mennyei boldogság. Annyira nyugodt és boldog voltam, hogy igazából majdnem az egész hacacárét átaludtam. Igazából már nem is emlékszem, mikor aludtam utoljára ilyen sokat és ilyen jól. Szeretném is megköszönni ennek a két úrnak, olyan volt nekem az a pár nap, mint egy kiadós vakáció. A forint zuhant, a tőzsde zuhant, a devizahitelesek őrjöngtek, mindenki félt, senki nem tudta, hogy mi lesz, mindenki csalódott volt és bizonytalan, és az égegyadta világon senki nem akart velem foglalkozni. Csodálatos volt.

KR: És azóta? Rosszabb lett megint, vagy még tart a nyugalmas időszak?

Sültgalamb: Rosszabb lett, természetesen. Mindig rosszabb lesz. Ezt akár föl is írhatja magának, ha észben tartja, még sok kellemetlenségtől megkímélheti magát. Szóval természetesen rosszabb lett megint, jött az az undok Varga, és elrontott mindent. Közölte, hogy nem is lesz államcsőd, meg hogy a kormány tartani tudja a hiányt, nincs nagy baj, készítenek akciótervet, nyugodjon meg mindenki. Az emberek el is kezdtek megnyugodni, én pedig már megint alig mertem kimenni az utcára.

KR: És mi a véleménye Orbán Viktor 29 pontos akciótervéről?

Sültgalamb: Személy szerint nagyon örülök neki. Egyelőre még nem nagyon érzem a hatását, de azt hiszem, ez csak idő kérdése. Nekem egyébként teljesen szimpatikus lépéseket tartalmaz, szerintem jó irányba indultak el vele. Viszont lesz egy nagy csomó ember, akikkel alaposan kitoltak. A 16%-os egykulcsos adóra mondhatják, hogy nahát, ez az adócsökkentés, de aztán a minimálbéresek hamarosan rá fognak jönni, hogy ezt nekik is ki kell fizetni, és mégse adócsökkentés, és már nem fogják azt hinni, hogy a szájukba repülök. Ahogy azok a közalkalmazottak se, akik majd utcára kerülnek a karcsúbb állam jegyében. Ahogy azok az ügyfelek se, akiknek majd többet kell fizetniük a bankok különadója miatt, na azok se fogják azt hinni, hogy a szájukba repülök majd. Persze lesznek egy páran, akik elhiszik, hogy a bankok nem fogják az ügyfeleikre hárítani a különadó legalább egy részét, de ahogy mondtam már, maguk mindenféle hülyeségeket képesek elhinni. Mindenesetre remélem, nem lesznek ilyenek sokan. Szóval lesz egy nagy csomó ember, akinek nemhogy jobb, de rosszabb lesz ezek után, és őtőlük már nem kell félnem. Meg lesznek olyanok is sokan, akiknek nem lesz feltétlenül rosszabb, de jobb se; rájönnek majd, hogy mégse lesz kolbászból a kerítés, talán tőlük is megnyugodhatok kicsit. Amúgy mondom, nekem szimpatikus ez a csomag, szerintem összességében jót fog tenni az országnak, ez se mindegy nekem, mégis itt élek, még ha folyton üldöznek is, ez a hazám.

KR: Van még most napirenden olyasmi, ami aggasztja önt?

Sültgalamb: Igen. Az elszámoltatás.

KR: Ugyan, ki akarná önt elszámoltatni?

Sültgalamb: Ja, nem úgy gondoltam, természetesen senki nem akar engem elszámoltatni. Kivéve azt a temérdek embert, akinek még eddig nem repültem a szájába, de azt már megszoktam. A politikai elszámoltatás aggaszt, abban még mindig sokan hisznek. Szóval remélem, ha a Fidesz a gazdasággal kapcsolatos illúzióknak véget vetett végre, akkor ezen is gyorsan túl leszünk.

KR: Még egy utolsó kérdés. Van valami tanácsa a politikusoknak?

Sültgalamb: Van. Azt tanácsolom, ne hülyítsék a népet. Egyrészt önös érdekből mondom, mert a behülyített emberek engem üldöznek, és azt nem szeretem. Másrészt nekik is jobb lenne, ha nem kamuznának annyit, mert a hazudozásnak előbb-utóbb pofáraesés a vége, igazán megtanulhatták volna már. A fideszék simán megnyerték volna a választásokat úgy is, hogy ezt a csomagot a választások előtt jelentik be, és akkor nem csináltak volna bohócot magukból négy nap alatt, és nem kellene milliókat kifizetniük kommunikációs szakembereknek, akik megszakértik, hogy hogyan kommunikálják azt, hogy minden az MSZP hibája. Egyébként igazából nem is a politikusoknak akarok tanácsot adni, hanem mindenki másnak. Emberek, ne higgyetek el mindent! Sőt, a legjobban akkor jártok, ha nem hisztek el semmit sem. Különösen azt ne higgyétek el, hogy a szátokba repülök, mert nem fogok.