HTML

Képzelt Riport

Komolytalan képzelt riportok élő, holt és fiktív személyekkel, intézményekkel, napszakokkal, tárgyakkal és időjárási jelenségekkel, egyszóval bármivel, amiről elképzelhető, hogy válaszol kérdéseinkre.

Utolsó kommentek

Hajléktalanok és közterülettelenek

Képzelt Riporter 2010.09.10. 22:18

Mai mottónk, a minapi eseményekre reagálva: „Hajléktalan, tetszik érteni? Hajlék-talan.”

 

Rendőr: Jónapot kívánok, kérem az igazolványát és a lakcímkártyáját.

Hajléktalan1: Á, elnézést, kicsit elbóbiskoltam. Tessék, a személyim.

Rendőr: Köszönöm. Tud róla, hogy közterületen tilos aludni? Különösen hajléktalanoknak tilos. A hajléktalanság súlyosbító körülmény.

Hajléktalan1: Először is, nem aludtam, csak elbóbiskoltam. Másodszor, nem vagyok hajléktalan, nem is értem, miből gondolta…

Rendőr: Kérem, ne sértődjön meg, de a külseje, khm, eléggé ápolatlan.

Hajléktalan1: Nem sértődök meg. Viszont utálok fürödni, annál jobban már csak borotválkozni utálok. Vagy most már törvény írja elő a fürdési kötelezettséget?

Rendőr: Nem, persze, hogy nem, egyelőre a Magyar Köztársaság minden polgárának alkotmányos joga ápolatlannak lenni. De ez könnyen változhat, ha ennyire nem szeret tisztálkodni, jobban teszi, ha figyelemmel követi a Magyar Közlöny legfrissebb számait.

Hajléktalan1: Hogyne. Kedvenc olvasmányom.

Rendőr: Szóval maga nem hajléktalan, látom van bejelentett lakcíme. Ha van lakása, akkor mégis miért nem ott alszik?

Hajléktalan1: Először is, nem aludtam, csak bóbiskoltam. Másodszor, a bejelentett lakcímem a feleségem bejelentett lakcíme is. Maga talán szeret a feleségével közös bejelentett lakcímén bóbiskolni? Mert én ugyan nem.

Rendőr: Ez teljes mértékben érthető. De akkor is meg kell kérnem, hogy ne bóbiskoljon közterületen.

Hajléktalan1: Rendben, ezentúl nem fogok közterületen bóbiskolni. Ülni még lehet itt a padon? Vagy már az is tilos?

Rendőr: Nem, padon ülni még a Magyar Köztársaság minden állampolgárának alkotmányos joga. Azért figyelje a Közlönyt, a biztonság kedvéért, hátha változik a törvény.

Hajléktalan1: Pompás. Szemet becsukni szabad még? Vagy tilos már? Előírja törvény, hogy mindig mindenkinek mindenhol nyitott szemmel kell lennie?

Rendőr: Nem, nem írja elő törvény. De azért figyelje a K…

Hajléktalan1: Tudom, tudom, a Közlönyt. Szóval ha lehet ülni, és lehet szemet becsukni, és lehet ápolatlannak lenni, akkor én most itt ápolatlanul ültömben becsukom kicsit a szemem. Ígérem, aludni nem fogok. Ha mégis elaludnék véletlenül, akkor kérem, ébresszen fel, és figyelmeztessen állampolgári kötelezettségeimre.

Rendőr: Rendben. De vigyázzon, figyelni fogom. Köszönöm az együttműködést. Tessék, az igazolványa.

 

...

 

Rendőr: Jónapot kívánok, kérem az igazolványát és a lakcímkártyáját.

Hajléktalan2: Á, elnézést, kicsit elbóbiskoltam. Tessék, a személyim.

Rendőr: Köszönöm. Tud róla, hogy közterületen tilos aludni? Különösen hajléktalanoknak tilos. A hajléktalanság súlyosbító körülmény. Ugye, maga hajléktalan?

Hajléktalan2: Igen, az vagyok. Nem tudtam, hogy itt nem szabad aludni.

Rendőr: A törvény nem ismerete nem mentesít senkit a hatálya alól. Javaslom, kövesse a Magyar Közlöny friss számait. A helyszíni bírság összege 5000 forint. Mivel maga hajléktalan, akkor az úgy 10000.

Hajléktalan2: Ó, sajnálom, de per pillanat véletlenül nincsen nálam készpénz. Bankkártyával tudok esetleg fizetni? Hátha az van nálam.

Rendőr: Nem, helyszíni bírságot csak készpénzzel tud fizetni.

Hajléktalan2: Értem. Akkor írjon egy csekket.

Rendőr: Tessék. Figyelmeztetnem kell, hogy az összeg befizetésére 8 munkanap áll rendelkezésére.

Hajléktalan2: Jó. Mi történik, ha nem fizetem be?

Rendőr: Eljárást indítunk maga ellen, melynek lezárultát követően a bírósági végrehajtók tartozásának fejében lefoglalhatják és elárverezhetik ingó- és ingatlanvagyonát.

Hajléktalan2: Nagyon jó. És mi történik, ha nem rendelkezem ingó- és ingatlanvagyonnal?

Rendőr: Fogalmam sincs. Az már nem az én dolgom.

Hajléktalan2: Szerencsére az enyém sem. A csekket azért elteszem.

Rendőr: Köszönöm. Viszont meg kell kérnem, hogy hagyja el ezt a területet, különben újra meg kell bírságolnom…

Hajléktalan2: Hát az elég unalmas lenne, nem gondolja?

Rendőr: De gondolom. Sajnos a szabály az szabály.

Hajléktalan2: Milyen igaz. És mégis, hová menjek?

Rendőr: Legjobb lenne, ha átmenne a szomszéd kerületbe. Az már nem a mi felelősségünk.

Hajléktalan2: A szomszéd kerületben lehet hajléktalanoknak közterületen aludni?

Rendőr: Nem, nem lehet.

Hajléktalan2: Akkor mi lesz, ha átmegyek oda?

Rendőr: A kolléga minden valószínűség szerint meg fogja bírságolni, aztán áttoloncolja ide, a mi kerületünkbe.

Hajléktalan2: És mi lesz aztán?

Rendőr: Ha majd megint itt lesz, akkor én majd újra megbírságolom magát, és áttoloncolom a szomszéd kerületbe.

Hajléktalan2: Ahol aztán a kollégája újra megbírságol engem, és visszatoloncol ide, ebbe a kerületbe?

Rendőr: Pontosan.

Hajléktalan2: Mindig is sejtettem, hogy rendőrnek kellett volna tanulnom. Nincs esetleg valami más lehetőség?

Rendőr: Esetleg fölszállhat a buszra. A tömegközlekedés nem közterület, úgyhogy ott aludhat nyugodtan. Legalábbis addig, amíg a tömegközlekedési vállalat alkalmazottai le nem szállítják a járműről, mert azt megtehetik.

Hajléktalan2: Nyilván. És miután leszállítottak a buszról valamelyik kerületben maguk majd megbírságolnak és áttoloncolnak a másik kerületbe?

Rendőr: így van.

Hajléktalan2: Pazar. Akkor én most azt hiszem megyek, és felkötöm magam.

Rendőr: Tegyen úgy. De figyelmeztetnem kell, hogy az öngyilkosság nem számít a közterület rendeltetésszerű használatának, ezért a törvény tiltja, úgyhogy ha itt köti fel magát, akkor nekem majd meg kell bírságolnom, és át kell toloncolnom a szomszéd kerületbe.

 

Címkék: város társadalom hajléktalan szolidaritás 22 es közterület

7 komment · 2 trackback

Riport a közrendvédelmi telepről

Képzelt Riporter 2010.09.02. 13:28

A Jobbik meglepő választási győzelme után nekilátott megvalósítani a közrendvédelmi telepek létrehozását célzó kampányígéretét. Mai interjúnk vendége Kolompár Sándor, a miskolci közrendvédelmi telep lakója.

 

KR: Kedves hallgatóink, itt állunk a miskolci közrendvédelmi telep dupla kordonjának belső oldalán, ahol Kolompár Sándorral fogunk interjút készíteni. Kolompár úr sajnos nem kapott engedélyt a telep elhagyására, ezért sajtós összeköttetéseinket igénybe véve nekünk kellett módot találnunk arra, hogy bejuthassunk hozzá. Kolompár úr, ha szabad kérdeznem, miért nem kapott engedélyt a telep elhagyására?

Kolompár: Hát az úgy van, hogy senki sem szokott engedélyt kapni a telep elhagyására.

KR: A Jobbik kampányprogramja szerint a telep lakói regisztrációt követően engedélyt kaphatnak a telep ideiglenes elhagyására. Ön nyilván megsértette a telep szabályait vagy rossz magaviseletet tanúsított, ha ezt az engedélyt nem kapta meg…

Kolompár: Higgye el, nem sértettem meg semmiféle szabályt, a magaviseletemmel pedig sose volt gond. Az elmúlt fél évben, mióta itt élek, még egyszer sem kaptam engedélyt a telep elhagyására, pedig az első hónapban többször is nyújtottam be kérvényt.

KR: Miért hagyott fel a kérelmezéssel?

Kolompár: Mert nincs semmi értelme. Soha senki nem kap engedélyt a telep elhagyására, de ezt mintha már mondtam volna.

KR: Ön miért került ide, a telepre?

Kolompár: Fogalmam sincs.

KR: Kérem, biztos tudja. Gondolom bűncselekményt követett el, zaklatta a szomszédait, rendszeresen szétverte a helyi kocsmát, és nyilván priusza is van.

Kolompár: Semmi ilyesmit nem tettem, és értékelném, ha nem sértegetne. Soha nem követtem el bűncselekményt, nem zaklattam senkit, soha életemben nem voltam balhés, ami azt illeti, gyerekkorom óta csendes és visszahúzódó természetemről ismernek.

KR: Akkor hogyan, miért került a telepre?

Kolompár: A szomszédom feljelentett.

KR: Ennyi?

Kolompár: Ennyi.

KR: De mégis, hogyan történt ez a feljelentés?

Kolompár: Hát az úgy volt, hogy a szomszédom, Csongor, feljelentett a rendőrségen, hogy én rendszeresen lopok a kertjéből, részegen üvöltözök minden éjjel, és több alkalommal megfenyegettem a feleségét, hogy megerőszakolom és elvágom a torkát. Csongor szerint természetesen nem ezeket a szavakat használtam. A feljelentést egy keddi napon tette meg, másnap, szerdán kiszállt a rendőrség, akarom mondani a Csenge, aki a Csongor unokahúga egyébként, és felvette a jegyzőkönyvet, miszerint én valóban rendszeresen lopok a Csongor kertjéből, részegen üvöltözök minden éjjel, és több alkalommal megfenyegettem a feleségét, hogy megerőszakolom és elvágom a torkát. Csütörtökön jött aztán egy teherautó, oda felpakoltak és mondták, hogy visznek a telepre. Kérdeztem, hogy fellebbezni mikor és kinél lehet, de kiröhögtek, és azt mondták, hogy nem lehet fellebbezni, a rendőrségi jegyzőkönyv alapján átköltöztethetnek bárkit. Annyit megengedtek, hogy 5 kilónyi ingóságot magammal vigyek.

KR: Azóta sem sikerült az ügyet felülvizsgáltatni?

Kolompár: Nem. A bíróságok nem foglalkoznak az ilyen esetekkel, az egész a rendőrség kezében van. Azt mondták, hogy egy bizottság majd felméri, hogy sikerült-e integrálódnom a társadalomba, és ha igen, akkor azonnal kiengednek. Kérdeztem, hogy hogyan tudnék integrálódni a társadalomba, ha mindig be vagyok zárva a telepre, de csak annyit válaszoltak, hogy lusta, büdös cigány vagyok, és most is csak kifogásokat keresek.

KR: Milyen az élet a telepen? Hogy telnek a hétköznapjai?

Kolompár: Köszönöm kérdését, általában éhesen.

KR: Nem kapnak elég élelmiszert?

Kolompár: Egyáltalán nem kapunk élelmiszert. A tábor elméletileg önfenntartó, mert azt mondták, hogy ők ugyan nem fogják etetni a büdös cigányokat. A telep területén viszont nincsen művelhető földterület, úgyhogy általában éhesek vagyunk.

KR: Hogyan jutnak élelmiszerhez, ha soha nem mehetnek ki?

Kolompár: A rokonaink és ismerőseink időnként tudnak nekünk behozni ételt, és emberjogi szervezetek is próbálnak segélyszállítmányokat bejuttatni, de az őrök ezt általában megakadályozzák. Régebben jobb volt, de mióta Magyarországot kizárták az EU-ból és az ENSZ-ből, a dolgok egyre rosszabbak.

KR: Hol, milyen körülmények közt laknak?

Kolompár: Azokban a viskókban lakunk, amiket a telep megnyitásakor építettek. Ez is egyre rosszabb, mert egyre többen vagyunk, viskóból viszont nem lesz több. Azt mondják, hogy büdös, lusta cigányok vagyunk, építsünk magunknak házakat, viszont alapanyagot nem adnak, és ki sem engednek, úgyhogy nem tudunk építkezni. A viskók egyetlen helyiségből állnak, és már van olyan, ahol 10-en, 15-en is alszanak. A legrosszabb a szag, egyébként. Folyóvíz nincsen, úgyhogy fürödni nem nagyon tudunk, néha inni is alig van mit. Csatorna nincsen, még közös WC-k se, sokan oda szarnak, már elnézést a kifejezésért, ahol épp rájuk jön. Bár most, hogy közeleg a tél a szag valószínűleg elviselhetőbb lesz, azt viszont nem tudom, hogy a hidegben mi lesz velünk.

KR: Mi ez a szám a kabátján?

Kolompár: Sorszám. Akkor adták, mikor beköltöztettek ide. Azt mondták, hogy mindig jól látható helyen kell viselnem, mert büdös cigány vagyok, és ha nem rakom fel, lelőnek, mint egy kutyát. Egyébként nem tudom, mi értelme van, mert sosem engednek ki, ők meg sose jönnek ide be, csak az őrtornyokból figyelnek. Szóval nem igazán értem, mi szükségünk van sorszámra, de nem akarom, hogy lelőjenek, mint egy kutyát, úgyhogy hordom.

KR: Milyen várakozásokkal tekint a jövőbe?

Kolompár: Hát ugye most leginkább a téltől félek, igazán nem tudom, hogy fűtés nélkül mi lesz velünk. Egyébként vannak olyan pletykák, hogy munkaszolgálatra visznek minket, mert mióta Magyarországot kizárták az EU-ból és az ENSZ-ből összeomlott a gazdaság. Lehet, hogy az jó lenne, munkaszolgálatosoknak csak adnak enni, meg talán meleg szállást is. Egyesek szerint el fognak minket gázosítani, mint régen a zsidókat, de én ezt nem hiszem.

KR: Kolompár úr, köszönöm, hogy válaszolt kérdéseinkre, és sok szerencsét kívánok az elkövetkező időkre.

Kolompár: Köszönöm.

 

Címkék: magyarország program jobbik gettó rasszizmus

23 komment · 1 trackback

Személyi kultusz

Képzelt Riporter 2010.07.02. 21:20

A Kormány 1140/2010. (VII. 2.) Korm. Határozata Orbán Viktor bronz mellszobrának egyes középületekben való kihelyezéséről.

 

1. A Kormány – Orbán Viktor (a továbbiakban: Orbán) jelentõségére és az Alkotmány 35.   § (2) bekezdésére figyelemmel – a következõ határozatot hozza.

a) A központi államigazgatási szervek és területi, helyi szervei, valamint a Kormány általános hatáskörû területi államigazgatási szerve, továbbá a Magyar Honvédség katonai szervezetei és a katonai igazgatás területi szervei (a továbbiakban együtt: szerv) által feladatuk ellátása során használt középületekben – a melléklet szerinti formában – a Magyar Közlönyben közzétett leírás alapján, a szerv vezetõje által meghatározott méltó és a középület sajátosságainak megfelelõ jól látható helyen ki kell helyezni Orbán bronz mellszobrát.

b) A Kormány – tiszteletben tartva az államhatalmi ágak elválasztásának alkotmányos elvét – felkéri a köztársasági elnököt, az Országgyûlés elnökét, az Alkotmánybíróság elnökét, a Legfelsõbb Bíróság elnökét, az országgyûlési biztosokat, az Állami Számvevõszék elnökét, a Magyar Nemzeti Bank elnökét, a helyi és kisebbségi önkormányzatok választott testületeinek vezetõit, a bíróságok elnökeit és az ügyészségek vezetõit, hogy az általuk feladatuk ellátása során használt középületekben gondoskodjanak Orbán bronz mellszobrának megfelelõ kihelyezésérõl.

2. Ez a határozat a közzétételét követõ napon lép hatályba.

 

Orbán Viktor s. k.,

miniszterelnök

 

Címkék: orbán fidesz pártállam

7 komment · 1 trackback

Mit üzen a 250.000?

Képzelt Riporter 2010.07.01. 17:53

Az alábbiakban a 250.000 kommünikéjét közöljük. Előzmény itt.

 

 

„Nem azt üzenjük, hogy baromira aggódunk az árvízkárosultakért. Ha baromira aggódnánk az árvízkárosultakért, akkor mennénk homokzsákot pakolni és segíteni az újjáépítést. Vagy legalább adnánk fejenként egy ezrest, szép összeg jönne össze.

 

Azt üzenjük, hogy leszarjuk augusztus 20-át. Leszarjuk a hagyományokat. Leszarjuk az Új Kenyeret. Leszarjuk a tűzijátékot, a parasztvakítást és a fenenagy közösségi élményt. Leszarjuk az államalapítást, leszarjuk az államot és a nemzetet. Leszarjuk Szent Istvánt, leszarjuk Szent István szentté avatását, leszarjuk a kereszténységet és Mária országát.

 

Véleményünket most és az elkövetkezőkben kérjük tiszteletben tartani. Szívesen vennénk, ha világnézetünk parlamenti képviselethez is juthatna, elvégre nem kevés szavazóról van szó.

 

A 250.000

 

Címkék: társadalom tűzijáték árvíz véleménynyilvánítás

5 komment

Riport Schmitt Pállal

Képzelt Riporter 2010.06.29. 21:46

Vendégünk Schmitt Pál, Magyarország újonnan megválasztott köztársasági elnöke.

 

KR: Elnök úr, ön azt mondta a Parlamentben tartott kortesbeszédében, hogy, idézem: „Amikor az országgyűlés az alkotmányt kívánja módosítani, akkor a köztársaság elnökének nincsen lehetősége előzetes normakontrollt kérnie az alkotmánybíróságtól, ezért ebben különösen nagy a felelősség.” Mit értett ez alatt?

Schmitt: Azt hiszem ez teljesen egyértelmű.

KR: Nem igazán. Például kinek van különösen nagy felelőssége az alkotmánymódosítások kapcsán?

Schmitt: Természetesen mindenkinek, mindannyiunknak.

KR: Önnek is?

Schmitt: Igen, nekem mint köztársasági elnöknek is nagy felelősségem van, de mivel alkotmánymódosítás esetén nincsen lehetőségem előzetes normakontrollt kérni, az én felelősségem leginkább szimbolikus. A gyakorlati felelősség az alkotmányozó parlamenti többségé, melynek felelős módon kell élnie a nép által ráruházott hatalommal. Vagyis végső soron a felelősség a népé, a magyar embereké.

KR: Értem. Ha már az alkotmánynál tartunk, ön azt mondta, hogy meg fog bízni a törvényhozásban, és abból fog kiindulni, hogy a meghozott törvények harmóniában lesznek az alkotmánnyal, ezért nem lesz szükség arra, hogy ön azokat ellenőrizze vagy az Alkotmánybíróság elé küldje.

Schmitt: így van. Tökéletesen biztos vagyok benne, hogy a parlamenti többség nem fog alkotmányellenes törvényeket hozni.

KR: De hogy lehet ebben ennyire biztos? Még ha szándékos alkotmánysértések nem is, hibák bármikor előfordulhatnak.

Schmitt: Hogyne. De talán tudja, hogy a jelenlegi országgyűlés a választók felhatalmazásának köszönhetően különleges funkcióval rendelkezik: alkotmányozó parlamentként is működik. Mivel az alkotmányozás épp folyamatban van, meglehetősen értelmetlen volna arról vitatkozni, hogy egy törvény alkotmányos-e vagy sem.

KR: Magyarországnak jelenleg van hatályos alkotmánya. Amíg az országgyűlés nem fogad el új alkotmányt, addig a jelenlegi a mérvadó, a meghozott törvényeknek annak kell megfelelniük, vagy tévedek?

Schmitt: Nem téved. Ugyanakkor a jövőbe kell tekintenünk. Előfordulhat, hogy egy törvény ellentmond a hatályos alkotmánynak, ugyanakkor megfelel a majdaninak. Nekünk elsősorban azt kell szem előtt tartanunk, hogy törvényeink harmóniában legyenek a majdani alkotmánnyal. Mivel sajnos ez az alkotmány még nem készült el, nem is lehet vizsgálni, hogy egy törvény megfelel-e neki. Egyébként az alkotmányozó parlament nép általi felhatalmazásának köszönhetően bármikor módosíthatja az alkotmányt, így bármely törvény alkotmányellenessége könnyedén megszüntethető.

KR: Ezek szerint ön nem ért egyet azzal, hogy a köztársasági elnöknek az alkotmány és az alkotmányosság őreként kell működnie?

Schmitt: De, természetesen egyetértek ezzel, és így is fogok viselkedni. Viszont nem szabad elfeledkezni róla, hogy a köztársasági elnök az alkotmány őre, nem pedig annak valamely korábbi változatáé. Én őrizni kívánom az alkotmányt, méghozzá mindig az aktuális alkotmányt. Ha az alkotmányozó parlament bármikor úgy dönt, hogy módosítja az alkotmányt, én mindig a módosított alkotmányt fogom őrizni.

KR: Azt is mondta, hogy ön nem kíván a kormány ellensúlyaként funkcionálni, mert az az ellenzék feladata.

Schmitt: Pontosan.

KR: Jelenleg a magyar parlamentben az ellenzék gyakorlatilag nem rendelkezik befolyással, mivel a kormányzó pártok kétharmados többségben vannak. Így az ellenzék aligha képes ellensúlyt képezni. Nem gondolja, hogy egy ilyen helyzetben a köztársasági elnöknek mégis be kellene töltenie az ellensúly szerepét?

Schmitt: Nem gondolom. A Parlament összetételét a legutóbbi országgyűlési választások határozták meg, vagyis a népakarat. A Fidesz-KDNP pártszövetség a választók akaratából szerzett alkotmányozó többséget, az ellenzék pedig a nép akaratából szorult ilyen gyenge pozícióba. A nép akaratának értelmében az alkotmányozó pártszövetség ellenzéki ellensúly nélkül tevékenykedhet, nekem pedig sem erkölcsi alapom, sem szándékom nincsen a magyar nép akaratát figyelmen kívül hagyni, ne adj’ Isten felülbírálni.

KR: Azt is mondta a beszédében, hogy a szabadság és a demokrácia azonosak a renddel. Ezt kifejtené bővebben?

Schmitt: Kérem, ez rendkívül egyszerű. Mint tudja, rend a lelke mindennek. Rend nélkül nem lehet szabadság és demokrácia, csak anarchia.

KR: Egyesek szerint a túlzott rendpártiság végül diktatúrához vezet. Ön nem tart attól, hogy a Fidesz, mely gyakorlatilag korlátlan hatalommal bír, a rendcsinálás közben diktatúrába vezeti az országot?

Schmitt: Ez badarság. Az alkotmány, melynek én őre vagyok, garantálja, hogy Magyarországon a szabadság és a demokrácia alapelvei érvényesüljenek.

KR: Egyesek rossz szemmel nézik, hogy ön a Fidesz tagjaként és Orbán Viktor bizalmasaként lett köztársasági elnök. Képes lesz pártoktól független köztársasági elnöknek lenni?

Schmitt: Hogyne. Hűségem kizárólag a magyar embereké, őket szolgálom, nem pedig pártokat. Egyébként Fidesz-tagságomról le is fogok mondani.

KR: Ugyanakkor azt mondta, hogy az elnököt munkájában a kollektív bölcsesség segítheti, vagyis a parlamenti pártokkal való egyeztetés. Mivel a Parlamentben a Fidesz kétharmados többségben van, ez nagyrészt a Fidesszel való egyeztetést jelent. Ezek szerint mégsem lehet pártfüggetlen.

Schmitt: Először is, természetesen az ellenzéki pártok véleményét is meg fogom hallgatni. Másodszor, mindannyian a magyar emberekért vagyunk, az ő akaratukat képviseljük. A parlament összetételéről a magyar emberek döntöttek, vagyis ha én a kétharmados többségben lévő Fidesszel és Orbán Viktor miniszterelnök úrral egyeztetek, akkor valójában a nép akarata szerint járok el.

KR: Ön a Parlamentben azt mondta, hogy a magyar nyelv a szemünk láttára romlik, veszít szépségéből, és ez ellen küzdeni kíván. Említene néhány példát erre a nyelvi romlásra?

Schmitt: A magyar a világ egyik legszebb nyelve, bármit ki tudunk fejezni, méghozzá rendkívül árnyaltan. Az olyan magyartalan kifejezésekre, mint például az újabban elterjedőben lévő „lúzer”, semmi szükség nincsen, csak rontják nyelvünk tisztaságát és magyarságát.

KR: Elnök úr, talán tudja, hogy a jelenlegi magyar szókincsben mindössze körülbelül 400 olyan szó van, amely nem idegen átvétel.

Schmitt: Az teljesen más. Bizonyos szavak már meghonosodtak, magyarrá lettek. Újabb jövevényekre viszont már igazán semmi szükségünk nincsen.

KR: Értem. Azt is hallottuk öntől korábban, hogy a fiatalok nagyon keveset olvasnak, ezen mindenképpen változtatni akar.

Schmitt: Igen. Ismeri a mottómat: ép testben ép lélek, az ép léleknek pedig elengedhetetlen föltétele az olvasottság.

KR: Esetleg kutatásokkal is alá tudja támasztani azt az állítást, hogy a fiatalok manapság nem olvasnak annyit, mint régen? Esetleg olyan kutatással, amely az új médiumokra, például az internetre, mondjuk blogokra is kiterjedt?

Schmitt: Nem, nem tudom. De nagyon remélem, hogy még csak sugallni sem akar olyan badarságot, hogy holmi internetes blogok egy lapon lennének említhetőek Szent István Intelmeivel???

KR: Természetesen ez meg sem fordult a fejemben. Köztársasági elnök úr, köszönöm az interjút, remélem lesz még alkalmunk beszélgetni.

 

UPDATE: Schmitt Pál egy másik sajtóorgánumnak azt nyilatkozta, hogy a nyelvi purizmus jegyében beszédeiben lehetőség szerint nem fog idegen szavakat használni. Ezzel kapcsolatban utólagos megkeresésünkre elmondta, hogy bemutatkozni sem fog többé, míg nevét Kovács Pálra nem változtatta.

 

Címkék: politika fidesz köztársasági elnök schmitt pártállam

10 komment · 2 trackback

Találós kérdés

Képzelt Riporter 2010.06.24. 21:46

Schmitt Pál lesz Magyarország következő köztársasági elnöke, viszont nem gátja, hanem motorja lesz a törvényalkotásnak.

A hírhez kapcsolódó találós kérdés:

"Mi történik azzal a járművel, amelynek fékje nincs, motorja viszont van?"

A válasz:

Címkék: fidesz köztársasági elnök pártállam

Szólj hozzá!

Kádár János a NER-ről

Képzelt Riporter 2010.06.23. 11:11

KR: Kádár úr, mi a véleménye a Fidesz épülő társadalmi és politikai konstrukciójáról, a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről?

Kádár: Nagyon örülök neki. Tudja, sok rosszat mondanak manapság a szocializmusról és rólam, jó látni, hogy az örökségem, ha más köntösben is, de továbbél.

KR: Ezek szerint úgy gondolja, hogy a NER megalkotása során a Fidesz vezetői a Kádár-rendszert tekintették mintának?

Kádár: Természetesen nem láthatok a Fidesz vezetőségének fejébe. Arról viszont meg vagyok győződve, hogy Orbán Viktor és munkatársai tájékozott, a történelmet ismerő emberek. És nagyon sok hasonlóság van a szocializmus és a NER közt; mondjuk tanulniuk is lenne még mit tőlünk, de ez köztünk maradjon.

KR: Nagyon érdekel, hogy milyen tanácsokkal tudna szolgálni Orbán Viktoréknak, de először beszéljünk a hasonlóságokról.

Kádár: Hát először is ott van a megtorlás, elszámoltatás kérdése. Ha az ember stabil autoriter rendszert akar építeni, akkor mindenképpen megtorlással kell kezdenie, ahogy a Fidesz is teszi, és tettük mi is az ellenforradalom után.

KR: Manapság forradalomnak szokás hívni…

Kádár: Mindegy, minek szokás hívni. Akkoriban erőt és határozottságot kellett mutatnunk az ’56-os események kapcsán, ezért kénytelenek voltunk kivégezni néhány embert. Legegyszerűbb a Fidesz számára is az lenne, ha kivégezhetnének néhány MSZP-s vezetőt, de erre attól tartok most nincsen lehetőségük. Megtorlásra viszont szükség van. Egyrészt az elrettentő ereje miatt, másrészt szimbolikus jelentősége miatt. Azt mutatja, hogy nem tűrjük az ellenállást, ugyanakkor a megújulást is, hogy most valami gyökeresen új kezdődött, új emberekkel, a régiekkel ezért le kell számolni. Természetesen mindig vannak olyan személyek, akiktől nem lehet olyan egyszerűen megszabadulni, őket meg kell próbálni kevésbé nyilvános, vagy kevés hatalommal járó pozíciókba mozgatni. A mi időnkben ezt kellett tennünk a Rákosi-korszak bizonyos funkcionáriusaival, a NER-ben pedig nyilván ez a sors vár majd sok olyan gazdasági és politikai szereplőre, akik az előző nyolc évben fontos pozíciókat töltöttek be, viszont valamiért nem lehet rajtuk számonkérni semmit.

KR: Mit gondol a hatalom és a média viszonyáról?

Kádár: A média nagyon fontos, lehetőleg a legszélesebb körű irányítás alá kell vonni. Ahogy hallom, a Fidesz az új médiatörvénnyel ilyesmire készül, nagyon helyesen. Mielőtt megjegyezné, nyilvánvaló, hogy a médiát, különösen manapság, nem lehet irányítani, ezért mondtam „lehetőleg legszélesebb körű irányítás”-t. A média a valóság befolyásolásának leghatékonyabb módszere. Az átlagember a társadalom és az állam működéséből alapvetően annyit lát, amit személyes környezetében megfigyelhet, illetve amit a média mutat neki. Ezért nagyon fontos, hogy a média lehetőleg azt a képet közvetítse a lakosság felé, amit mi láttatni akarunk vele.

KR: És milyen képet érdemes láttatni a lakossággal?

Kádár: Alapvetően azt, hogy a hatalom az ő kezében van, azt nagyon szereti hinni a lakosság. Meg kell mondanom, ebből a szempontból kicsit irigylem is a Fideszt a NER-ért.

KR: Miért?

Kádár: Hát nekünk annak idején be kellett érnünk a proletárokkal, tudja, munkásuralom, meg ilyesmi. Nade Nemzeti együttműködés, hát az zseniális! Mi azért mégse mondhattuk, hogy mindenki proletár, a nemzetnek viszont mindenki részese, szóval ez mindenkinek a rendszere, mondom, zseniális. Egyébként az egész ideológia nagyon szépen fölépített, figyelem már évek óta, egészen lenyűgöző. Ugye eleinte az volt, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Aztán a Fidesz megnyerte a választásokat, és deklarálták, hogy a haza, a nemzet, mely eddig ellenzékben volt, most forradalmat hajtott végre a szavazófülkékben, hatalomra került, és ezzel létrejött a nemzeti együttműködés rendszere. Nagyon szép ideológiai építkezés, két szempontból is. Egyrészt senki nem vonhatja ki magát alóla, mert ugye a nemzetnek mindenki részese. Másrészt benne van a történelmi szükségszerűség is, ahogy a nemzet a pálfordulás utáni 20 év során ellenzékből hatalomra jutott. Pont olyan, mint a munkásuralom, csak jobb. Ugye a munkásuralom is történelmi szükségszerűségből fakadt, ahogy Marx megírta, a történelem osztályharc, és a munkásság hatalomra kerülésével, és az osztályok megszűnésével ér véget. Ráadásul, ha valaki munkás (és a legtöbb ember akkoriban munkás volt), és munkásuralomban él, akkor semmiféle alapja nincsen panaszkodni.

KR: Nade akkoriban sem a munkásságé volt a hatalom, és most sem a nemzeté. A munkásság és a nemzet elvont fogalmak, nem képesek hatalmat gyakorolni.

Kádár: Éppen ez bennük a szép. Én most itt arról beszélek, hogy hogyan kell stabil társadalami és politikai rendszert létrehozni. Ehhez az a legfontosabb, hogy a lakosság támogassa a rendszert, de legalábbis ne ellenezze. Ezt pedig a legkönnyebben úgy érhetjük el, ha a lakossággal (vagy legalábbis a nagy részével) elhitetjük, hogy a hatalom az ő kezében van. Erre pedig a legalkalmasabbak az olyan elvont fogalmak, melyek kellőképpen megfoghatatlanok, viszont a népességet jól lefedik. Ezért mondom, hogy zseniális a nemzeti együttműködés: a nemzetnek mindenki részese, és ha a nemzet gyakorolja a hatalmat önmagával együttműködésben, akkor logikailag szükségszerű, hogy senki sem mondhat neki ellent. Komolyan, sokkal jobb, mint a munkásuralom.

KR: Azért mindig vannak olyanok, akik ellenzik a rendszert.

Kádár: Természetesen. Arról van szó, hogy a rendszer ellenzőinek nem szabad látszaniuk, mert ami nem látszik, az nincs is. Ezért fontos a média irányítása. És az is nagyon fontos, hogy a rendszer ellenzőinek ne legyen hatalom a kezében. Ezért roppant fontos most a Fidesz számára, hogy az Alkotmánybíróságot a saját embereikkel töltsék fel, illetve, hogy az államigazgatásban is a párthoz hű emberek legyenek. Ezek a lépések ugyan kiválthatják a lakosság nemtetszését, de sajnos megkerülhetetlenek az építkezés jelen fázisában. Viszont legjobb lenne diszkréten intézni az ilyen személycseréket, ebben a Fidesz nem feltétlenül jeleskedik.

KR: Igen, az imént említette, hogy lennének tanácsai a Fidesz számára a NER kiépítéséhez.

Kádár: Úgy látom, hogy túlságosan erőből politizálnak és építkeznek, ami nem jó, mert ellenkezést szülhet, pedig egy rendszer csak akkor lehet stabil, ha nincsen vele szemben ellenállás. Mi a Rákosi-rendszer bukásán tanultuk meg, hogy a lakossággal szemben nem lehet a hatalmat fenntartani. Ezért tettük alapelvünkké, hogy „aki nincs ellenünk, az velünk van”. A Fidesz ezt az elvet a jelek szerint még mindig nem tanulta meg alkalmazni.

KR: Mondana konkrét példákat?

Kádár: Ott van például a köztársasági elnök személye. Ahogy mondtam, az alkotmánybíráknak a párthoz hűségeseknek kell lenniük, mert tényleges hatalom van a kezükben. A köztársasági elnöknek viszont gyakorlatilag semmi hatalma, az általa visszadobott törvényeket az Alkotmánybíróság véleményezi. Ezért fölösleges köztársasági elnöknek pártkatonát megválasztani. Ahogy a jegybank elnökét támadni szintén teljesen fölösleges. Lehetőleg el kell kerülni annak látszatát is, hogy párturalom épül; tehát amikor csak lehetséges, külsős, vagy akár ellenzéki embereket kell olyan pozíciókba juttatni, ahol tényleges hatalommal nem rendelkeznek. Ezáltal a rendszer nyitottnak tűnik, a párt hatalma mégsem gyengül. Általában meg kell próbálni a rendszer ellenzékét becsatornázni a rendszerbe, mert akkor már nem a rendszer ellenzéke lesz, hanem társutas. Ez nagyon fontos. Ahogy maga is mondta, mindig lesznek a rendszernek ellenzői. Viszont ha őket sikerül beterelni a rendszerbe, akkor voltaképpen együttműködésükkel legitimálják a rendszert. Azokat, akikkel szemben ez a stratégia nem alkalmazható, még mindig ki lehet szorítani, el lehet némítani, láthatatlanná lehet tenni. A szocializmus azért volt sikeres és stabil rendszer, mert az emberek alapvetően nem ellenezték. A Fidesznek különösen arra kellene törekednie, hogy minél kevesebben ellenezzék a NER-t, mert 4 év múlva újra választások lesznek. A lakosság ellenállását erővel nem lehet legyűrni, ezért el kell érni, hogy ne legyen ilyen ellenállás. A választási rendszer átszabására is szükség van, ahogy a Fidesz is teszi, de önmagában sajnos nem elég semmire sem.

KR: Milyen dolgok hozhatnak létre ellenállást?

Kádár: Vannak olyan megosztó témák, amiket jobb kerülni, vagy csendben a szőnyeg alá söpörni. Ezek olyan témák, melyekről az embereknek markáns és nagyon különböző véleményeik vannak, ezért lényegében lehetetlen feszültségek nélkül megközelíteni őket. Ilyenek például trianon és a kettős állampolgárság kérdései. A Fidesz jobban tette volna a kettős állampolgársággal kapcsolatban, ha leült volna tárgyalni a szomszédos államokkal a megadásáról, aztán évek múlva szép csöndben megadta volna, addig is lehetett volna mondani, hogy tárgyalunk, utána pedig, hogy mindenki számára kielégítő módon megadtuk. Nem szabad kapkodni, és nem szabad arrogánsnak lenni, abból mindig csak feszültség keletkezik.

KR: Volna esetleg még egyéb tanácsa?

Kádár: Igen, most hogy kérdi: Semjén Zsolt úgy látom elég sok feszültséget kelt, és gyakorlatilag mindenkit irritál, őt érdemes lenne szőnyeg alá söpörni.

 

Címkék: politika trianon fidesz történelem program pártállam

1 komment

Nem röpül a Sültgalamb

Képzelt Riporter 2010.06.08. 23:45

KR: Kedves Sültgalamb, üdvözlöm stúdiónkban. Hogy érzi magát?

Sültgalamb: Pocsékul, köszönöm kérdését.

KR: Megkérdezhetem, hogy miért érzi magát pocsékul?

Sültgalamb: A pszichiáterem szerint üldözési mániám van. Szerintem is üldözési mániám van.

KR: De ha ön ezzel tisztában van, akkor nem is olyan nagy a baj, igazam van?

Sültgalamb: Viccel? Nyilván maga is hallott már róla, hogy az, hogy az embernek üldözési mániája van, még nem jelenti azt, hogy nem üldözik.

KR: Mégis, ki üldözi magát?

Sültgalamb: Hogy ki? Hát mindenki! Kivétel nélkül! Min-den-ki.

KR: Ezt miből gondolja? Érték már atrocitások? Megtámadták?

Sültgalamb: Ó, jaj dehogy. Bár úgy lenne! Ez a legborzasztóbb az egészben. Senki sem zaklat. Senki sem támad meg. Nem próbálnak elkapni. Csak állnak. Csak állnak és néznek. Állnak, néznek, várják, hogy a szájukba repüljek. Hát nem! Nem fogok! Soha!

KR: Kérem, nyugodjon meg. Biztos csak képzelődik…

Sültgalamb: Nem! Nem képzelődök! Néznek, és várják, hogy a szájukba repüljek. Mindannyian! Maga is! Ne higgye, hogy nem veszem észre. Ül ott nyugalmat tettetve, de látom ám azt a csillogást a szemében, ahogy néz rám!

KR: De kérem, én nem is…

Sültgalamb: Ne is tagadja! Maga is olyan, mint a többi! Várja, hogy a szájába repüljek. De én nem fogok. Nem, nem és nem!

KR: Esküszöm, én nem akarom, hogy maga a számba repüljön.

Sültgalamb: Persze. Mind ezt mondják.

KR: Nem, komolyan. Becsületszavamra mondom, egyáltalán nem akarom, hogy a számba repüljön.

Sültgalamb: Biztos? Komolyan mondja?

KR: A legkomolyabban.

Sültgalamb: Najó. Elhiszem. És elnézést kérek. Kicsit megviselték az idegeimet az elmúlt időszak eseményei.

KR: Mire gondol?

Sültgalamb: Hát tudja, választási kampány, választások, új parlament, új kormány, új kormányprogram, mégújabb kormányprogram, a ciklus eleji bizonytalanság… Nekünk sültgalamboknak ilyenkor a választások környékén van a legnehezebb dolgunk.

KR: Ez a választás rosszabb volt, mint a többi?

Sültgalamb: Nem igazán. Sőt, bizonyos szempontból jobb is. A hazugságok (óppardon, ígéretek) a Fidesz részéről a szokásosak voltak: adócsökkentés, jobb egészségügy, jobb oktatás, jobb nyugdíj, több munkahely, könnyebb vállalkozás, pörgő gazdaság, kettős állampolgárság, elszámoltatás, kolbászkerítés, sültgalamb, szóval semmi extra. Szerencsére relatíve kevesen hittek nekik. Szoktam érezni az ilyesmit, és a korábbi választásokhoz képest a szavazóik közül mintha kevesebben lettek volna, akik tényleg elhitték, hogy én majd a szájukba repülök. Az MSZP hazugságait (akarom mondani ígéreteit) pedig aztán már végképp nem hitte el senki. Az LMP-től csak a bejutást várták, amúgy nagy csodát nem, szóval az LMP-s szavazók alig zaklattak. Na, viszont a Jobbikosok, azok fura népség, egy egész nagy részük egész nagy csomó badarságot elhitt, sokan közülük néztek is rám a választások előtt erősen, de szerencsére volt nálam egy árpádsáv, azt meglobogtattam, gondoltam egy igazi Magyar Sültgalambtól csak nem várják el, hogy a szájukba repüljön, ez be is jött. Azért majd még ki kell találnom ellenük valami B-tervet, 2014-ben lehet, hogy beöltözök turulnak, hátha nem ismernek fel.

KR: Szóval ön szerint az idei választásokon kevesen hittek a pártok ígéreteiben?

Sültgalamb: Azt én nem mondtam. Relatíve kevesen esetleg, a korábbi választásokhoz képest. Így is alig volt egy nyugodt percem, volt, hogy napokig nem aludtam.

KR: De mégis, ha az előző választásokhoz képest a szavazók szkeptikusabbak voltak, akkor mivel magyarázza az eredményt?

Sültgalamb: Nos, én nem vagyok politológus, de ahogy elnéztem, ezen a választáson sokan nem valakire, hanem valaki ellen szavaztak. A Fidesz, az LMP és a Jobbik sok szavazója arra szavazott, hogy ne az MSZP. Az MSZP sok szavazója arra szavazott, hogy ne az Orbán. Az LMP sok szavazója arra szavazott, hogy ne egyik se. A Jobbikosok közt is volt sok ilyen, de mondom, ott sok olyan is volt, aki tényleg elhitte, amit el kellett hinnie. Igaz, a Fidesz szavazói között is, az elmúlt heteket azért is viseltem olyan nehezen.

KR: Ezt hogy érti?

Sültgalamb: Hát a Fidesznek már a választási programja is olyan volt, hogy direkt mintha azért írták volna, hogy a sültgalambokkal kiszúrjanak: nem igazán volt benne semmi konkrét, szóval aki akart, az beleláthatott bármit, és aztán hihetett benne. Egyébként maguk emberek nagyon szeretnek mindenféle ostobaságokban hinni, különösen olyanokban, amik köszönőviszonyban sincsenek a valósággal; jó lenne, ha erről leszoknának. Maguknak is jobb lenne azt hiszem, meg akkor talán engem se molesztálnának többet.

KR: A Fidesz programjáról beszélt…

Sültgalamb: Á, igen. Szóval már a választási program úgy nézett ki, mintha rá lett volna írva, hogy „Vadászidény Sültgalambra”, gondolhatja, egyáltalán nem örültem neki, az állandó menekülés már a kampány alatt kezdett kikészíteni. Aztán nyert a Fidesz, lett új parlament meg új kormány és új kormányprogram, de az is csak olyan volt, hogy nem igazán volt benne semmi, szóval a kormányprogramtól lehetett hinni bármiben, egészen addig, amíg megvan a Nemzeti Egyetértés (vagy Együttműködés, sose tudom), az egyetértés meg mintha az lett volna, hogy „Na, jöjjön a Sültgalamb”, én pedig már kezdtem ott tartani, hogy tényleg belerepülök valakinek a szájába, csak legyen már vége ennek a rémálomnak. Akkor mentem el pszichiáterhez. A pszichiáterem kitalálta, hogy üldözési mániám van, és egy cseppet sem érdekelte, hogy engem tényleg üldöznek. Ezen egyébként nem lepődtem meg, mindig is sejtettem, hogy a pszichiáterek tök dilisek. Végül azért sikerült rávennem, hogy írjon fel nekem nyugtatót, most azt szedem, és néha segít.

KR: Az elmúlt hét eseményei hogyan érintették önt?

Sültgalamb: A Kósa meg a Szijjártó államcsődös nyilatkozataira gondol? Hát, életem egyik legnyugodtabb időszaka volt. Komolyan, maga volt a mennyei boldogság. Annyira nyugodt és boldog voltam, hogy igazából majdnem az egész hacacárét átaludtam. Igazából már nem is emlékszem, mikor aludtam utoljára ilyen sokat és ilyen jól. Szeretném is megköszönni ennek a két úrnak, olyan volt nekem az a pár nap, mint egy kiadós vakáció. A forint zuhant, a tőzsde zuhant, a devizahitelesek őrjöngtek, mindenki félt, senki nem tudta, hogy mi lesz, mindenki csalódott volt és bizonytalan, és az égegyadta világon senki nem akart velem foglalkozni. Csodálatos volt.

KR: És azóta? Rosszabb lett megint, vagy még tart a nyugalmas időszak?

Sültgalamb: Rosszabb lett, természetesen. Mindig rosszabb lesz. Ezt akár föl is írhatja magának, ha észben tartja, még sok kellemetlenségtől megkímélheti magát. Szóval természetesen rosszabb lett megint, jött az az undok Varga, és elrontott mindent. Közölte, hogy nem is lesz államcsőd, meg hogy a kormány tartani tudja a hiányt, nincs nagy baj, készítenek akciótervet, nyugodjon meg mindenki. Az emberek el is kezdtek megnyugodni, én pedig már megint alig mertem kimenni az utcára.

KR: És mi a véleménye Orbán Viktor 29 pontos akciótervéről?

Sültgalamb: Személy szerint nagyon örülök neki. Egyelőre még nem nagyon érzem a hatását, de azt hiszem, ez csak idő kérdése. Nekem egyébként teljesen szimpatikus lépéseket tartalmaz, szerintem jó irányba indultak el vele. Viszont lesz egy nagy csomó ember, akikkel alaposan kitoltak. A 16%-os egykulcsos adóra mondhatják, hogy nahát, ez az adócsökkentés, de aztán a minimálbéresek hamarosan rá fognak jönni, hogy ezt nekik is ki kell fizetni, és mégse adócsökkentés, és már nem fogják azt hinni, hogy a szájukba repülök. Ahogy azok a közalkalmazottak se, akik majd utcára kerülnek a karcsúbb állam jegyében. Ahogy azok az ügyfelek se, akiknek majd többet kell fizetniük a bankok különadója miatt, na azok se fogják azt hinni, hogy a szájukba repülök majd. Persze lesznek egy páran, akik elhiszik, hogy a bankok nem fogják az ügyfeleikre hárítani a különadó legalább egy részét, de ahogy mondtam már, maguk mindenféle hülyeségeket képesek elhinni. Mindenesetre remélem, nem lesznek ilyenek sokan. Szóval lesz egy nagy csomó ember, akinek nemhogy jobb, de rosszabb lesz ezek után, és őtőlük már nem kell félnem. Meg lesznek olyanok is sokan, akiknek nem lesz feltétlenül rosszabb, de jobb se; rájönnek majd, hogy mégse lesz kolbászból a kerítés, talán tőlük is megnyugodhatok kicsit. Amúgy mondom, nekem szimpatikus ez a csomag, szerintem összességében jót fog tenni az országnak, ez se mindegy nekem, mégis itt élek, még ha folyton üldöznek is, ez a hazám.

KR: Van még most napirenden olyasmi, ami aggasztja önt?

Sültgalamb: Igen. Az elszámoltatás.

KR: Ugyan, ki akarná önt elszámoltatni?

Sültgalamb: Ja, nem úgy gondoltam, természetesen senki nem akar engem elszámoltatni. Kivéve azt a temérdek embert, akinek még eddig nem repültem a szájába, de azt már megszoktam. A politikai elszámoltatás aggaszt, abban még mindig sokan hisznek. Szóval remélem, ha a Fidesz a gazdasággal kapcsolatos illúzióknak véget vetett végre, akkor ezen is gyorsan túl leszünk.

KR: Még egy utolsó kérdés. Van valami tanácsa a politikusoknak?

Sültgalamb: Van. Azt tanácsolom, ne hülyítsék a népet. Egyrészt önös érdekből mondom, mert a behülyített emberek engem üldöznek, és azt nem szeretem. Másrészt nekik is jobb lenne, ha nem kamuznának annyit, mert a hazudozásnak előbb-utóbb pofáraesés a vége, igazán megtanulhatták volna már. A fideszék simán megnyerték volna a választásokat úgy is, hogy ezt a csomagot a választások előtt jelentik be, és akkor nem csináltak volna bohócot magukból négy nap alatt, és nem kellene milliókat kifizetniük kommunikációs szakembereknek, akik megszakértik, hogy hogyan kommunikálják azt, hogy minden az MSZP hibája. Egyébként igazából nem is a politikusoknak akarok tanácsot adni, hanem mindenki másnak. Emberek, ne higgyetek el mindent! Sőt, a legjobban akkor jártok, ha nem hisztek el semmit sem. Különösen azt ne higgyétek el, hogy a szátokba repülök, mert nem fogok.

 

 

Címkék: politika választás fidesz program költségvetés hazudtunk

Szólj hozzá! · 3 trackback

Isten válasza Tóta W. Árpádnak

Képzelt Riporter 2010.06.05. 23:24

Az alábbiakban Istennek Tóta W. Árpádhoz írott levelét közöljük. Előzmény itt.

 

 

Kedves Árpád!

 

Először is szeretnélek figyelmeztetni, hogy ha így folytatod, akkor a Pokolban fogod végezni. Ne érts félre, ez nem fenyegetés, hanem figyelmeztetés; ugyan te nem hiszed, de én valóban jóságos vagyok. Ráadásul nem akarom majd az ítéletnapon azt hallgatni, hogy nem szóltam előre, meg te nem tudtad, nem úgy gondoltad, és mi lenne, ha adnék még egy esélyt. Egyébként pontosan ez fog történni, de ne aggódj, nem te leszel az egyetlen, aki ilyen kifogásokkal fog elém állni. Csak mellékesen jegyzem meg, nem sajnáltatni akarom magam, de ez a legrosszabb az egész Isten-létben: az időn kívüliség. Én örökkévaló vagyok, és számomra minden pillanat jelen. Vagyis az örökkévalóság minden pillanatában el kell viselnem azt a sok nyivákolást, amit az ítéletnapon kell végighallgatnom; azt hiszem, már pusztán ezért megérdemelnék némi tiszteletet.

 

Némi tiszteletet, amit tőled egyáltalán nem kapok meg. Legutóbbi blogbejegyzésedben így fogalmazol: „Isten egy orbitális szemétláda, ha ő a felelős azért a temérdek szenvedésért, amit történelemnek neveznek.” Ugyan te nem hiszed, de valóban én vagyok a történelem ura, mégsem vagyok egy „orbitális szemétláda”. Arról már ne is beszéljünk, hogy nem tudom, honnan veszed magadnak pont te a bátorságot, hogy ilyeneket irkálj rólam. Egész véletlenül (najó nem véletlenül, hanem mert mindentudó vagyok) pontosan tudom, hogy mit csináltál nagycsoportban a Sárikával; na az volt az orbitális szemétség. Maradjunk is ennyiben, nem akarok árulkodni, ítéletnapon majd megbeszélünk mindent négyszemközt, várlak szeretettel.

 

És ha már a történelemnél tartunk, hócipőm televan az állandó vádaskodással, amit sokadmagaddal előadtok. Igen, a történelmet én terveztem, és nem tökéletes. Nem hiszem, hogy pont ti, emberek vethetnétek ezt a szememre. Lássuk be, fajotoknak több százezer évnyi fejlődésébe került, hogy írjon egy olyan operációs rendszert, ami kétnaponta lefagy, és amikor nem fagy le, akkor sem hajlandó úgy működni, ahogy a használója elvárná tőle. Van róla bármi fogalmatok, hogy milyen bonyolult szerkezet egy ilyen történelem? Hát majd én válaszolok: lila gőzötök sincsen.

 

Igen, én vagyok a történelem ura, és én vagyok a felelős trianonért. Nem mondom, hogy a legkellemesebbre sikerült történelmi esemény, amit valaha kitaláltam, de hidd el, kedves Árpád, ezt a trianon dolgot nem lehetett jobban megcsinálni. Ha azt hiszed, hogy igen, akkor próbálkozz nyugodtan. A lehetséges világok legjobbikában éltek, és néha annyira kiábrándító, hogy egy csöppet sem vagytok képesek értékelni. Szóval trianon nekem se tetszik, én is sajnálom, hogy meg kellett lennie, de ami a nagy képet illeti hosszú távon, így volt a legjobb. Úgyhogy csak ne maceráld a Parlamentet, amiért bevették a trianon-törvény preambulumába, hogy én vagyok a történelem ura; és ne maceráld az embereket, hogy trianon miatt nyüszögnek egyfolytában, meg hogy ez mennyire összeegyeztethetetlen azzal, hogy én vagyok a történelem ura. Hidd el, ha lenne kinek nyüszögnöm trianon miatt, akkor nyüszögnék én is (Lucifer egy ideje már nem áll velem szóba, legutoljára annyit mondott, hogy én őt csak lelki szemetesládának használom, és inkább a Pokol; hát megkapta).

 

Nagyjából ennyit szerettem volna mondani. Szóval ne piszkáld a keresztényeket, vigyázz a szádra, ha már a nevemet ráveszed, gyakorold néha a szerénység erényét, és kezdj el aggódni a lelked üdvösségéért (nem viccelek). Az írásaidat egyébként szívesen olvasom, csak így tovább; a tanácsaimat viszont jó lenne, ha megfogadnád.

 

A mihamarabbi találkozás reményében maradok őszinte híved,

Isten

 

Címkék: politika trianon isten törvény kereszténység

2 komment

Varga és Navracsics

Képzelt Riporter 2010.06.03. 20:17

Villáminterjú.

 

KR: Köszöntjük stúdiónkban Varga Mihályt és Navracsics Tibort.

KR: Varga úr, ön azt nyilatkozta, hogy a 2010-es költségvetésben csontvázak laknak. Igaz ez?

Varga: Igen, igaz. A gazdasági tényfeltáró bizottság előzetes jelentése szerint a költségvetésben több csontváz is lakik. Megállapítottuk, hogy a csontvázak nem csak hogy beköltöztek a költségvetésbe, de alaposan el is szaporodtak benne. Feltételezésünk szerint egész csontvázcsaládok és csontvázkolóniák élnek a költségvetésben.

KR: Navracsics úr, ön nemrég azt nyilatkozta, hogy a költségvetésben nem laknak csontvázak. Igaz ez?

Navracsics: Igen, igaz. Az átadás-átvételi eljárás során a költségvetésben csontvázakat nem találtunk, és egyre valószínűbb, hogy már nem is fogunk. Egyébként szeretném megjegyezni, hogy a csontvázak a költségvetésekben nem honosak, általában sírokban és iskolai szertárakban találhatóak meg. Költségvetésekbe csak rendkívüli helyzetekben költöznek be. Ilyen jelenleg nem áll fenn, ezért megerősíthetem, amit a sajtótájékoztatón is mondtam: a költségvetésben nem laknak csontvázak.

Varga: De igen!

Navracsics: De nem!

Varga: De igen!

Navracsics: De nem!

Varga: De igen!

Navracsics: De nem!

.

.

.

KR: Uraim, köszönöm, hogy eljöttek.

 

Friss hír: Nem megbízható forrásból úgy értesültünk, hogy Orbán Viktor fontolgatja Navracsics Tibor leváltását.

 

Címkék: politika fidesz költségvetés

2 komment · 1 trackback