A Jobbik meglepő választási győzelme után nekilátott megvalósítani a közrendvédelmi telepek létrehozását célzó kampányígéretét. Mai interjúnk vendége Kolompár Sándor, a miskolci közrendvédelmi telep lakója.

KR: Kedves hallgatóink, itt állunk a miskolci közrendvédelmi telep dupla kordonjának belső oldalán, ahol Kolompár Sándorral fogunk interjút készíteni. Kolompár úr sajnos nem kapott engedélyt a telep elhagyására, ezért sajtós összeköttetéseinket igénybe véve nekünk kellett módot találnunk arra, hogy bejuthassunk hozzá. Kolompár úr, ha szabad kérdeznem, miért nem kapott engedélyt a telep elhagyására?

Kolompár: Hát az úgy van, hogy senki sem szokott engedélyt kapni a telep elhagyására.

KR: A Jobbik kampányprogramja szerint a telep lakói regisztrációt követően engedélyt kaphatnak a telep ideiglenes elhagyására. Ön nyilván megsértette a telep szabályait vagy rossz magaviseletet tanúsított, ha ezt az engedélyt nem kapta meg…

Kolompár: Higgye el, nem sértettem meg semmiféle szabályt, a magaviseletemmel pedig sose volt gond. Az elmúlt fél évben, mióta itt élek, még egyszer sem kaptam engedélyt a telep elhagyására, pedig az első hónapban többször is nyújtottam be kérvényt.

KR: Miért hagyott fel a kérelmezéssel?

Kolompár: Mert nincs semmi értelme. Soha senki nem kap engedélyt a telep elhagyására, de ezt mintha már mondtam volna.

KR: Ön miért került ide, a telepre?

Kolompár: Fogalmam sincs.

KR: Kérem, biztos tudja. Gondolom bűncselekményt követett el, zaklatta a szomszédait, rendszeresen szétverte a helyi kocsmát, és nyilván priusza is van.

Kolompár: Semmi ilyesmit nem tettem, és értékelném, ha nem sértegetne. Soha nem követtem el bűncselekményt, nem zaklattam senkit, soha életemben nem voltam balhés, ami azt illeti, gyerekkorom óta csendes és visszahúzódó természetemről ismernek.

KR: Akkor hogyan, miért került a telepre?

Kolompár: A szomszédom feljelentett.

KR: Ennyi?

Kolompár: Ennyi.

KR: De mégis, hogyan történt ez a feljelentés?

Kolompár: Hát az úgy volt, hogy a szomszédom, Csongor, feljelentett a rendőrségen, hogy én rendszeresen lopok a kertjéből, részegen üvöltözök minden éjjel, és több alkalommal megfenyegettem a feleségét, hogy megerőszakolom és elvágom a torkát. Csongor szerint természetesen nem ezeket a szavakat használtam. A feljelentést egy keddi napon tette meg, másnap, szerdán kiszállt a rendőrség, akarom mondani a Csenge, aki a Csongor unokahúga egyébként, és felvette a jegyzőkönyvet, miszerint én valóban rendszeresen lopok a Csongor kertjéből, részegen üvöltözök minden éjjel, és több alkalommal megfenyegettem a feleségét, hogy megerőszakolom és elvágom a torkát. Csütörtökön jött aztán egy teherautó, oda felpakoltak és mondták, hogy visznek a telepre. Kérdeztem, hogy fellebbezni mikor és kinél lehet, de kiröhögtek, és azt mondták, hogy nem lehet fellebbezni, a rendőrségi jegyzőkönyv alapján átköltöztethetnek bárkit. Annyit megengedtek, hogy 5 kilónyi ingóságot magammal vigyek.

KR: Azóta sem sikerült az ügyet felülvizsgáltatni?

Kolompár: Nem. A bíróságok nem foglalkoznak az ilyen esetekkel, az egész a rendőrség kezében van. Azt mondták, hogy egy bizottság majd felméri, hogy sikerült-e integrálódnom a társadalomba, és ha igen, akkor azonnal kiengednek. Kérdeztem, hogy hogyan tudnék integrálódni a társadalomba, ha mindig be vagyok zárva a telepre, de csak annyit válaszoltak, hogy lusta, büdös cigány vagyok, és most is csak kifogásokat keresek.

KR: Milyen az élet a telepen? Hogy telnek a hétköznapjai?

Kolompár: Köszönöm kérdését, általában éhesen.

KR: Nem kapnak elég élelmiszert?

Kolompár: Egyáltalán nem kapunk élelmiszert. A tábor elméletileg önfenntartó, mert azt mondták, hogy ők ugyan nem fogják etetni a büdös cigányokat. A telep területén viszont nincsen művelhető földterület, úgyhogy általában éhesek vagyunk.

KR: Hogyan jutnak élelmiszerhez, ha soha nem mehetnek ki?

Kolompár: A rokonaink és ismerőseink időnként tudnak nekünk behozni ételt, és emberjogi szervezetek is próbálnak segélyszállítmányokat bejuttatni, de az őrök ezt általában megakadályozzák. Régebben jobb volt, de mióta Magyarországot kizárták az EU-ból és az ENSZ-ből, a dolgok egyre rosszabbak.

KR: Hol, milyen körülmények közt laknak?

Kolompár: Azokban a viskókban lakunk, amiket a telep megnyitásakor építettek. Ez is egyre rosszabb, mert egyre többen vagyunk, viskóból viszont nem lesz több. Azt mondják, hogy büdös, lusta cigányok vagyunk, építsünk magunknak házakat, viszont alapanyagot nem adnak, és ki sem engednek, úgyhogy nem tudunk építkezni. A viskók egyetlen helyiségből állnak, és már van olyan, ahol 10-en, 15-en is alszanak. A legrosszabb a szag, egyébként. Folyóvíz nincsen, úgyhogy fürödni nem nagyon tudunk, néha inni is alig van mit. Csatorna nincsen, még közös WC-k se, sokan oda szarnak, már elnézést a kifejezésért, ahol épp rájuk jön. Bár most, hogy közeleg a tél a szag valószínűleg elviselhetőbb lesz, azt viszont nem tudom, hogy a hidegben mi lesz velünk.

KR: Mi ez a szám a kabátján?

Kolompár: Sorszám. Akkor adták, mikor beköltöztettek ide. Azt mondták, hogy mindig jól látható helyen kell viselnem, mert büdös cigány vagyok, és ha nem rakom fel, lelőnek, mint egy kutyát. Egyébként nem tudom, mi értelme van, mert sosem engednek ki, ők meg sose jönnek ide be, csak az őrtornyokból figyelnek. Szóval nem igazán értem, mi szükségünk van sorszámra, de nem akarom, hogy lelőjenek, mint egy kutyát, úgyhogy hordom.

KR: Milyen várakozásokkal tekint a jövőbe?

Kolompár: Hát ugye most leginkább a téltől félek, igazán nem tudom, hogy fűtés nélkül mi lesz velünk. Egyébként vannak olyan pletykák, hogy munkaszolgálatra visznek minket, mert mióta Magyarországot kizárták az EU-ból és az ENSZ-ből összeomlott a gazdaság. Lehet, hogy az jó lenne, munkaszolgálatosoknak csak adnak enni, meg talán meleg szállást is. Egyesek szerint el fognak minket gázosítani, mint régen a zsidókat, de én ezt nem hiszem.

KR: Kolompár úr, köszönöm, hogy válaszolt kérdéseinkre, és sok szerencsét kívánok az elkövetkező időkre.

Kolompár: Köszönöm.